Egy ideje már nem volt olyan igazi jól sikerült pecám. 2 hónapja nem voltam a Kunságon sem. Facebookon olvasható volt, hogy előző nap zártkörű rendezvény volt, ami valamilyen zártkörű horgászversenyt jelent áltában. Féltem, hogy nagyon feletették a tavat a versenyen, de valami belső hang mégis azt súgta, hogy ide menjek. Miért? Mert tudtam, hogy remek a tó kárász és keszeg állománya, és ha a ponty nem eszik, akkor egy szórakoztató fehérhalas peca hosszúelőkével és sok csontival még mindig összejöhet.. 🙂

Megérkezésemet követően azt mondták, hogy tegnap jó sokat körülülték a tavat és az előttem érkező és már ott aznap horgászó sporik sem számoltak be túlzottan sok kapásról. Nem lettem bizakodóbb, de azért leültem a 15-ös helyre. Remek halmozgások voltak előttem, az időjárás kifogástalan volt.

Szerelék:

2 bottal horgásztam, az egyik a 3,45m-es Silstar X-Performance medium botom volt, hozzá a 40-es LineaEffe HyperCarp orsó, még rajta a nyáron használt 23-as monofil főzsinór, végén 35 grammos Team Feeder by Döme Vario Method Feeder kosár, 0,08-as fonott előke és 10-es Korum szakáll nélküli horog.

A másik botom a 3,6m-es Leeda Concept GT botom volt, hozzá a 40-es Team Feeder by Döme LCS 4000 orsó, még szintén rajta a nyáron használt 25-ös monofil főzsinór, viszont a végén egy hosszúelőkés szerelék volt, hordó alakú 20 grammos kosárral és a kb. 70 cm hosszú 18-as monofil horogelőke végén pedig egy szintén 10-es, de jelentősen másabb formájú, vékonyabb húsú Czero horog volt kötve.

Etetőanyag:

A method kosárba Carp Zoom ananászos feeder attractor mikropelletet és némi Aqua Garant Uni pelletet ananászos CSL-be áztattam be. Az reggelre kőkeményre szívta magát. Vizet adtam hozzá és némi Dovit Fluo-Vit Sweet etetőanyaggal paníroztam. Jó édes illatú volt, legszívesebben én is megettem volna, olyan finom illata volt.

A hosszúelőkés szerelékemhez Balaton Baits Banán-Squid Method mixét használtam fel alapként, ami az előző heti pecáról maradt lefagyasztva. Már volt benne azonos ízű melasz, az édes ízhatást pedig csemege kukoricával fokoztam, és némi csontit is kevertem a mixbe. Ez is jó édes, banános, kukoricás illatú volt.

A methodos szereléknél a damilt kb. 40 méterre bedobva akaszottam be a klipszbe, a hosszúelőkésnél pedig kb.25 méterre és első óra nagyjából az etetéssel és a csalik próbálgatásával telt. Közben mindkét végszereléken finomítottam. A methodra kisebb, vékonyabb húsú horog került, a hosszúelőke hosszán pedig csökkentettem kb. 50 cm-re és 14-es egészen apró horog került fel rá.

Az első hal egy termetes kárász volt a hosszú előkés etetésen, a második pedig a methodos etetésen egy szép keszeg, amely a Dovit bordó gyümis Cold Water Wafters-re csábult el. 4-10 perces közökkel dobtam újra a szerelékeket.

Az etetések felépülésével egyre sűrűsödtek a kapások, miközben tőlem sem jobbra, sem balra senkinek semmi. A methodos etetésen egyszer csak hosszabb idő kezdett el telni 2 mozdítás között. Ekkor sem kezdtem el sűrűbben dobálni, mert a csl-es mikropellet oldódási ideje a hideg vízben nem volt túl gyors, elég ragacsos volt a cucc. Kellett neki idő, amíg kifejtette csalogató hatását, viszont ezzel azt értem el, hogy a kárászok nem gyűltek oda hozzá és nem kajálták fel az egészet, hanem szépen bevárta a nagyobb halakat. Ennek megfelelően megérkezett az első ponty is, amely rögtön a nap legnagyobb hala lett. Egy 5,5 kg-os tükörpontyot fotózhattam.

Meglepett engem is, de a hal szája teljesen sértetlen volt. Lehet először volt horgon? Csali szintén a bordó gyümis Cold Water Wafters + 2 csonti a horgon. Ez volt a nyerő kombináció ma. Bő egy óra múlva egy jó hármas tőponty, majd háromnegyed óra múlva egy szép pocakos kis 2 kilós tőpontyot rakhattam a matracomra.

Közben a hosszú előkés részen kárász-keszeg szüntelenül, kisebbek-nagyobbak. Ott időközben a banános etetőanyag elfogyott és egy másik, fűszeresebb, de mégis szénhidrád alapú etetőt kevertem be, csemege kukoricával, csontival, próbaként. Az etető továbbra is adta a halakat. A methodos etetésen újabb 2 óra szünet következett, de akkor talán életem legszebb mintázatú pontyát fogtam egy pocakos 2 kilós spanyolmintás ponty személyében.

A tó zárása előtt nem sokkal a hosszúelőkés etetésen is akasztottam egy szebb halat, de sajnos a kis horogra kötött vékony előke ezúttal gyengébbnek bizonyult, így a nap végére a temérdek kárász és keszeg mellett 4 ponty lett a zárómérleg, amivel a mindkét oldali szomszédban történt nullázás fényében abszolút elégedett voltam.

Összegzés:

Mind a módszerek megválasztása, mind az etetőanyag és csali kiválasztása jónak bizonyult. Bár rekordot nem döntöttem (bár ezen a tavon ez az 5,5-es ponty az eddigi legnagyobb halam), szinte folyamatos volt a halfogás. A pontyok még elég jó erőben voltak, az idő remek, a finomszerelék és az élőcsali pedig nélkülözhetetlen volt a halfogáshoz. A Kunság-tava az augusztusi emlékezetes pontyözönös peca után ismét jó választás volt.