A „munka ünnepét” horgászattal szerettem volna eltölteni, célpontnak pedig a nemrég újranyitott szolnoki Millér tavat választottam. Amint ez kiderült ezzel sok más horgász is így volt, megérkezésemkor a tó tulajdonképpen majdnem tele volt, a túlsó felének végénél bírtam egy kisebb szabad részt találni. Nem volt túl biztató kezdet a zsúfoltság és a tény, hogy hidegfront betörés volt várható rákövetkező éjjel, ami sosem volt még jó előjel. Ráadásul már a pontyok ívási időszaka is elkezdődött. De hát most van időm lógatni, ez van most kell próbálkozni. Csendes, de borús idő volt, néha kisütött a nap, szél elhanyagolható. Etetőanyagnak a vajsav-halasat kevertem be. Csaliként pedig vajsavas-kagylós csalival kezdtem. A kezdeti félelmemet sajnos igazolta a tó, rendkívül gyenge napnak indult, kapás sem nagyon volt. A nap első és utolsó hala délelőtt 10 óra körül jelentkezett maszatolós kapással egy 2 kilós ponty személyében az ananászos minibojlira. Feltámadta a remény bennem, hogy hátha megindul, de az idő kifejezetten nyomottra és fülledtre váltott, a szél teljesen alábbhagyott, a délután pedig abszolút kapás nélkül telt el. A halak szemmel láthatólag a tó legbelső, náddal borított oldalánál tartózkodtak, ahová feederbotjaimnak esélyük nem volt elérni. Hiába ízesítettem be CSL-lel majd váltottam etetőt, nem segített. Élőcsali is érintetlenül. Ez egy ilyen nap volt.