A 2017-es tél szokatlanul hideget hozott és a végtelenül hosszúnak tűnő jeges napok után az olvadás első jelére reagálva vettem célba március első szombatján kedvenc egyesületi tavamat, a Tiszatenyő Horgászegyesület tavát. Az apró csepp víz múlt év során is sok kellemes élménnyel ajándékozott meg engem és kisfiamat, de most a még kora tavaszi időpontra tekintettel egyedül vágtam neki az idei első pecának! A tóról annyit, aki nem ismeri, hogy egy kis kockatavacskáról van szó Tiszatenyő határában, egy gödör a puszta közepén. Ennek ellenére egy infrastruktúrával elég jól kiépített víz ez (koedukált WC, kézmosási lehetőség, csúszda a gyerekeknek, parkoló és van egy rendezvények megtartására szolgáló fedett épület is, ami viharosabb idő esetén menedéket nyújt a horgászoknak, de a hűtőtáskát is ott lehet hagyni nyáron akár), ahová a környékről sokan lejárnak, akik hozzám hasonlóan megcsömörlöttek a törpeharcsáktól hemzsegő vizeken sokszor reménytelennek tűnő próbálkozásoktól és inkább úgy szeretnének horgászni, ahol az idegesítő kis dögök nem zabálják fel a drága pelleteket, etetőanyagokat, mielőtt azt egy értelmes hal megtalálná.

Árnyék a rendezvényházat leszámítva nincs igazán, ezért inkább tavaszi és őszi horgászszezonban kitűnő választás a tó. Valamikor 9 óra után értem oda. Helyválasztás gyanánt a bejárat felöli oldal mellett döntöttem, a tó közepén elhelyezkedő kis szigettől annak balra eső oldalán, oldalközépen. A horgászatot eléggé megnehezítette a tavaszi horgászatok szinte kötelező velejárója, a viharos szél, de kárpótolt az érzés, hogy az ezresemért cserébe a 001-es sorszámú napijegy boldog tulajdonosa lehettem és végre lógathatom a szereléket!

Szokásomhoz híven a Carp Zoom gyártmányú 30grammos és 60 grammos method feeder kosaraimat szereltem a botokra, medium kategóriás Silstar X-Performance (3,45m) botomon 0.195-ös és Carp Zoom Trend Feeder (3,6m) 160g dobósúlyú botomon 0.20-as főzsinórokkal, 0.18-as florokarbon előkére pedig apró 12-es horgok voltak kötve.

Bár ezen a vízen emlékeim szerint alapvetően a hallisztes, halas ízesítésű etetőanyagok szoktak jól menni, a kora tavaszi időpontra való tekintettel etetőanyagként most inkább a Dovit hidegvízi bordó gyümölcsösét választottam erre a napra, felturbózva egy kis Big Carp Baits hidegvízi CSL aromával (muskotályos ananászos ízesítéssel, de ez az aroma eltörpül az etetőanyag alaparomája mellett). Csaliként természetesen élőcsalival kezdtem: csonti, pinki.

Amint említettem viharos szél fújt, ami eléggé megnehezítette a pontos horgászatot. A medium botommal a part szélétől 5-10 méteres sávban keresgettem, a heavy botommal pedig bentebb a tó közepén keresgettem a pikkelyeseket. 10 körül már bent voltak a botok és elkezdődött az év első pecája. A szél miatt a tó vize is fodrozódott rendesen és a 2 spicc is rezgett alapból szinte végig, ami a finomabb tavaszi kapások észlelését teljesen ellehetetlenítette. Ennek ellenére remekül éreztem magam és próbálgattam az élőcsalikkal kombinálva az új beszerzésű és régebb óta meglevő pelletjeimet, minibojliaimat, popukokat, dippeket. A halak viszont nem nagyon mozogtak még hiszen a tó kb. 2 hete még helyenként jeges volt. A helyválasztás vagy a csalogató anyag nem bizonyult jónak, mert tó másik felén azért 1-2 kárász előfordult, esetenként ponty is. A szereléket tovább finomítottam 14-es horgok felrakásával, de nem változott érdemben a helyzet. Az időnként lankadó szélcsendesebb időkben megfigyelt pár apró mozdítástól eltekintve nem volt érdemleges kapás. Délután 3 óra körül a mellettem ücsörgő szomszéd sporival (aki szintén nem fogott semmit) egyhangúlag állapítottuk meg, hogy itt ma már nem lesz semmi. Erre válaszult fél 4 körül tört meg a csend és egy kis 20 dekás kárász mentett meg a teljes nullázástól, amely egy szem bolti konzerv csemege kukorica és egy db csonti horogra tűzött kombójára csábult el, visszahozva belém a lelket, ő viszont visszanyerte szabadságát, hadd nőjjön tovább. Ennek tudatában azért kellemesebb volt a felszerelést összepakolni, mert a tó ezen a napon csak 4-ig volt nyitva.